I. Ferenc József császár

Császár 18 évesen:

Egy hosszú uralkodás kezdete

A Habsburg-ház tagja mindössze 18 évesen lépett trónra 1848-ban, a forradalmak korszakában, amikor a polgárok demokratikus jogokat követeltek. Az abszolutista módon uralkodó császári háznak meg kellett állnia a helyét. I. Ferenc József stabilizálta a bel- és külpolitikai helyzetet, és 68 éven át uralkodott.

A fegyelem és a kötelességtudat által jellemzett mindennapok

Az államfő mindennapi életét vasfegyelem jellemezte. Minden nap hajnali fél négykor kelt fel. Egy egyszerű reggeli után – ami általában egy csésze tejes kávé és néhány szelet kedvenc gugelhupfja volt – az iratok és a levelezés feldolgozásával foglalkozott. Uralkodása alatt közel félmillió iratot dolgozott fel.

Példakép a közszolgálat számára

I. Ferenc József magát a birodalom „legfőbb tisztviselőjének” nevezte. Példaképnek számított a tisztviselői testület számára, amelyet átfogóan megreformált, és ennek alapján megalkotta a köztisztviselői szolgálati jogot. A pontosan betartandó munkaidő, akárcsak a szabadságra és nyugdíjra való jogosultság, az állami alkalmazottak jogai közé tartozott. A megvesztegethetőséget és a nepotizmust szigorúan büntették.

A császár egyszerű dolgozószobája

A császár dolgozószobája egyszerű volt, és ez volt az a helyiség, ahol egész életében a legtöbb időt töltötte. Testével-lelkével teljesítette a tisztviselők példaképeként betöltött szerepét, amikor egyszer így fogalmazott: „Addig kell dolgozni, amíg a kimerültségtől össze nem esünk.” A híres Habsburg gyakran éjszakába nyúlóan ült bizonyos iratok felett. A teendőket elvben soha nem halasztotta el.

Magány Erzsébet császárné halála után

Az osztrák író és színész, Fred Hennings több kötetes művének, a „Solange er lebt” 5. kötetében I. Ferenc József császárt magányos emberként jellemezte, különösen felesége, Erzsébet „Sissy” osztrák császárné 1898-as erőszakos halála után. Személyes visszavonulásának külső jeleként a császár egyfajta pesszimizmust is kifejlesztett más emberekkel való kapcsolataiban. Ennek jegyében így nyilatkozott egy osztrák diplomata felé:

„Már régóta tisztában vagyok azzal, hogy mennyire kilógunk a mai világból.” Idős korában az uralkodó megérezte az első világháborúval kezdődő társadalmi változásokat. Elutasította a 20. század elején beköszöntő modern korszakot, és visszavonult a schönbrunni kastélyába. Ezzel összefüggésben egyfajta misztifikáció vette kezdetét.

A változás elleni ellenállás

Minden társadalmi-politikai reformmal és technikai újítással szemben elzárkózott. Megingathatatlanul ragaszkodott az isteni jogcím elvéhez. A földi dolgok már alig érdekelték. Idősödő udvara is elősegítette ezt a fejleményt.

Egy magányos uralkodó élete végéig

Az idős uralkodó megszabadult az érzelmeitől. Fred Hennings így írta le viselkedését: „Nem gyűlölt és nem szeretett, hanem helyeselt és elítélt, jóváhagyott és elutasított.” Milliók számára elérhetetlen nagysággá vált. A magányos embert kizárólag az érdekelte, hogy minden megmaradt erejével megőrizze a fennálló rendet.